Legendák, és egy kis érdekesség is,
Mehmet Scholl: 1970. október 16-án született Karlsruhéban. A török apától és német anyától származó gyermek születésekor még a Mehmet Yüksel nevet kapta, édesanyja az apától való válásukat követően vette fel újra leánykori vezetéknevét, melyet a kis Mehmetnek továbbadott. Édesapjával 5 éves korától nem tartotta a kapcsolatot, a válás után 19 évvel találkozott vele újra Törökországban, egy Besiktas elleni mérkőzés keretében.
Oliver Kahn: ligha van olyan sportszerető ember ezen a bolygón, aki ne tudná, ki az az Oliver Kahn. Akik kedvelik, sosem felejtik el sportemberi és egyáltalán emberi nagyságát, akik pedig nem kedvelik, gyakran hozzák fel pályafutása néhány olyan momentumát, amikor a kelleténél nagyobb szenvedéllyel és agresszivitással viselkedett a pályán. Egy dologban azonban senki sem kételkedik - és nincs is erre oka: Oliver Kahn személyében minden idők egyik legnagyszerűbb kapusát tisztelhetjük. Talán a legnagyobbat.
Paul Breitner: Nagy stratégája és meghatározó személyisége volt a 80-as évek Bayernjének és német válogatottjának. Karrierjét 6 évesen az SV Kolbermoor együttesénél kezdte. Innen 1961-ben az ESV Freilassing együtteséhez igazolt, ahol az apja volt az edző. Már ekkor sikerült bekerülnie az Udo Lattek vezette utánpótlásválogatottba, itt ismerkedett meg Uli Hoeness-szel. Amikor 1969-ben Lattek a Bayern edzője lett, mindkettejüket leszerződtette a rekordbajnok.
Hans.Georg Schwarzenbeck: Minden sikercsapatnak szüksége van olyan „láthatlan” hősökre, mint amilyen Hans-Georg Schwarzenbeck volt: egy fáradhatatlan inas, aki hosszú éveket dolgozott végig a Bayernben a sztárok árnyékában.
Dieter Hoeness: A „küzdés”, a „soha fel nem adás” szemlélete volt az, ami Dieter Hoenesst a Bayern legendás játékosai közé emelte. Nyolc éven keresztül volt a Bayern középcsatára, 1979 és 1987 között. Mindig 100%-ra törekedett, és addig készült a csatára, amíg ki nem merült. „Mindig az volt a célom, hogy jót tegyek, őszinte munkát végezzek,” emlékszik vissza Dieter.
Klaus Augenthaler: Pályafutása példanélküli. Klaus Augenthaler mindig szem előtt tartotta a sikert, ez pedig minden idők legeredményesebb Bundesliga játékosává tette. Hétszer volt német bajnok az FC Bayernnel (1980, 1981, 1985, 1986, 1987, 1989, 1990), háromszor kupagyőztes (1982, 1984, 1986) és kétszer BEK-második (1982, 1987).
Roland Wohlfarth: Roland Wohlfahrtot a Bayern eleinte csak a sérült csatárok pótlására igazolta, de a támadó kihasználta a lehetőségét, és már az elején leküzdötte az „akadályokat”. 1984-ben kezdte meg a karrierjét a bajoroknál.
Giovane Elber: A„brazil varázsló” neve hallatán a szurkolók szíve a mai napig is megdobban, fantasztikus rekordjának köszönhetően méltán került be Elber a történelemkönyvekbe, és zárta magát a szurkolók szívébe örökre.
Stefan Effenberg: Stefan Effenberg neve egybeforrt a klub egyik legsikeresebb időszakával. A német középpályás született vezér volt a pályán, hihetetlen módon tudta motiválni, irányítani, vezetni a csapatot a legkritikusabb szituációkban is. Hamar meg is kapta a „Cheffe” (az Effenberg és a Chef keverékéből) becenevet, ő lett a csapatban a „nagyfőnök”.
Karl-Heinz Rumenigge: Amikor Karl-Heinz Rummenigge 1974-ben eldöntötte, hogy a Bayernhez szerződik, döntését „öngyilkosságnak” tartották. A Bayern akkoriban zsinórban háromszor nyert bajnokságot, mégis hogyan sikerülne egy 18 éves, Borussia Lippstadtból érkezett játékosnak az áttörés. De Rummeniggének sikerült.
Uli Hoeness: „Számomra ez nem munka, hanem élvezet” - ezért a kijelentésért csak egy ember lehet felelős: Uli Hoeness. 1979-ben, mindössze 27 évesen nevezték ki a klub menedzserének, azóta tölti be ezt a posztot. 1952. január 5-én született, nyolc szezont játszott a Bayern mezében csatárként. Begyűjtött három bajnoki címet (1972-1974), három BEK-trófeát (1974-1976) és egy Világkupát (1976) is. A nemzeti csapattal Európa-bajnok (1972), később 1974-ben pedig világbajnok lett. 1978-ban a 1.FC Nürnberghez igazolt.
Franz Beckenbauer: Az SC 1906 nevű kicsike giesingi klub az 1860 München számtalan nevelőegyesületének egyike volt – Walter nevű bátyját követve 1954-ben oda igazolt a másik Beckenbauer csemete, Franz is. Az 1860 München egyébként az ötvenes években jóval népszerűbbnek mondhatta magát a Bayern Münchennél, a szárnyait egyre inkább bontogató ifjú tehetség, Franz Beckenbauer megerősödvén 1958-ban mégis ez utóbbit választotta – méghozzá egy pofon miatt. A giesingi csapat ugyanis anyagi okok miatt feloszlott, és az utolsó mérkőzést pont az 1860 ellen játszotta. Egy nála jóval idősebb és erősebb fiú őrizte Franzot, aki amikor hősünk gólt rúgott védőjéről, egész egyszerűen arcul csapta. Ezután természetesen szó sem lehetett arról, hogy Franz hozzájuk igazoljon.
Sepp Maier: Ő a legjobban ismert Bayern sztár a világon? Meglehet – de bárhogy is legyen, az biztos, hogy Maier a valaha látott legjobb kapusok közé tartozott. Mindig vidám figura volt: „Mindig pozitív volt az életfelfogásom, szeretek humorizálni, de ha mérges leszek, akkor is próbálom minél előbb túltenni magam rajta,” mondta egyszer Maier.
Gerd Müller: Negyven gól egy Bundesliga szezonban… ez csak egy embernek sikerülhetett: Gerd Müllernek. 1972-ben történt ez a mai napig rekordnak számító teljesítmény, összesen pedig hét alkalommal hódította el a gólkirályi címet. (1967, 1969, 1970, 1972, 1973, 1974, 1978). Kétszer választották meg Európa legjobb csatárának (1970, 1972) és kétszer az év német játékosának (1967, 1969). Egyszer pedig Európa legjobb játékosává (1970) is.
Lothar Matthäus: 2000. március 8. 22 óra 37 perc. Egyike volt azoknak a pillanatoknak, amikor végigfutott az ember hátán a hideg. Az Olimpiai Stadionban teltház előtt jött le a pályáról a 10-es számú játékos a Real Madrid elleni 4:1-es győzelemmel zárult Bajnokok Ligája meccs után. A szurkolók állva tapsoltak, a transzparenseken a „Köszönjük Lothar” és a „Megtiszteltetés volt neked szurkolni” feliratokat lehetett olvasni. Lothar Matthäus utolsó hazai meccse volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
